2012. április 22., vasárnap

Jó kérdés, hogy miért kezdtem el blogot vezetni? Nem sokan tudnak a problémánkról, konkrétan 4 emberrel osztottam meg legbensőségesebb dolgainkat (az anyukám, egy barátnőm, egy munkatársnőm és a férjem egy rokona). Iszonyatosan nehéz magamban tartanom (más sorstársakhoz hasonlóan) és viselni a terhet. A beavatottaknak sem mutatom, hogy mennyire fájó ez az érzés. Az anyukámat megakarom kímélni - amennyire lehet - az én fájdalmamtól. A barátnőmnek már van egy kislánya és  most várják a kis tesót és szívből örülök az ő boldogságának, megértő és biztató nem terhelhetem le az állandó nyavalygásommal. A munkatársnőm egy tiszta szívű és olyan lelki támaszt nyújtani tudó emberke, akinek a támogatására szükségem van, hívő emberként mindent megtesz és imával kéri a Jó Istent, hogy megtapasztalhassam az anyai örömöket! A férjem rokona is egy tündéri teremtés, de neki is ott a családja és nem lehet minden beszélgetésünk témája a mi problémánk. 
Ezért itt azt írok le, amit akarok; akkor, amikor jól esik és nem függök senkitől!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése