Szokás szerint

Tegnap reggel már éreztem a menzesz előtti jeleket. Gondoltam, hogy a délelőtt folyamán meg fog jönni, így is lett. Tesztelni nem kellett. Meg is lepődtem volna, ha nem így alakulnak a dolgok. Annyiszor belegondoltam már, hogy milyen érzés lehet először meglátni a 2 csíkot a teszten?! Egyedül végezzem el és "ünnepélyes" keretek között osszam meg a férjemmel? Vagy vele együtt izguljuk át a várakozás perceit? Mindegy is ez most az én helyzetemben! Ráérek még ezen agyalni!!

33. ciklusnap

Ebben az évben idáig a 31-32. napra megjött a menstruációm. Ma a 33. ciklusnapnál tartok! Nem, nem teszteltem még!! Nem merek!!  Volt már egy párszor pofáraesés, mert előfordult, hogy a 38. napra jött meg. Próbálok türelmes lenni és tudom egy teszttel azonnal kiderülne minden, de inkább leszek még egy kicsit bizonytalan, mint hogy negatív teszttel minden remény szerte foszoljon. Az is lehet, hogy az IR-re szedett gyógyszeremből sajnos ki kellett hagynom pár szemet, mert elfogyott és nem jött meg még az új recept és ez bezavart, vagy az előző hónapokban szedett homeós cseppek rövidítették le akkor a ciklust - szóval nem tudom mi az oka.
Bizakodom, de nem érzem azt, hogy terhes lennék. Figyelem a testem, a reakcióim, de minden a régi, nem veszek észre semmi változást.

29. ciklusnap

Ma van a ciklusom 29. napja. Ha nem tudnám, hogy rendszerint a 32-33-35. napon jön meg és a férjemnek meddőségi gondjai vannak, akkor most nagyon izgulnék, hogy késik... Így jelen helyzetünkben nincs nagyon miért. Bár azért hazudnék, ha nem reménykednék, hogy egy kis kósza spermium jókor volt jó helyen.
Érdekes módon, amikor abbahagytuk a védekezést (fogamzásgátlót már jó régen nem szedek, óvszert használtunk - a fene tudta, hogy szegény uram vak tölténnyel lövöldöz), akkor mindez részemről talán a társadalmi konvekciók miatt történt (sok-sok éve együtt vagyunk, mert első szerelem a miénk - mire várjunk még?; egyre több helyen potyogtatott a gólya stb.). Akkor még nem éreztem, hogy annyira szeretnék gyermeket, azzal tisztában voltam, hogy nem lesz könnyű a teherbeesés a PCOS miatt és időbe telhet, de most már a szívem vágyakozik utána. Talán ez a megpróbáltatás sem véletlen!

Bejegyzés

Hétvégén volt a barátnőm esküvője. Barátságunk általános iskola óta tart - bár volt 1-2 év amikor egy kicsit elvesztettük egymást szem előtt, de aztán újra kerestük egymás társaságát. Sajnos az ország 2 távoli felén lakunk és ritkán találkozunk, a technika vívmányainak köszönhetően tartjuk a kapcsolatot. Soha-soha nem volt köztünk veszekedés, harag. Neki már van egy kis királylánya és nemsokára megszületik a királyfi is. Gyönyörű menyasszony volt és tiszta szívemből örülök a boldogságának!!

Tegnap fejeztem be Harmat Anett: Gólyára várva c. könyvét. Egyszerű és igaz történet - a teherbeesés nehézségeiről ír. Túl voltak több inszemináción, 2 lombikon és több évnyi sikertelenség után sikerült a bébi - spontán. Engem az ilyen történetek fel tudnak tölteni és bizodalmat adnak.

Egyébként nem tudom melyik jobb helyzet: ha valakit egészségesnek titulálnak és megmagyarázhatatlan okokból nem sikerül a terhesség, vagy ha valakinél problémát diagnosztizálnak. Az első esetben talán minden hónapban van mire várni és bízni, az utóbbinál pedig hinni abban, hogy a kezelés után nem lesznek már akadályok.Ami mindkét esetben nélkülözhetetlen az a hit!