Szokás szerint

Tegnap reggel már éreztem a menzesz előtti jeleket. Gondoltam, hogy a délelőtt folyamán meg fog jönni, így is lett. Tesztelni nem kellett. Meg is lepődtem volna, ha nem így alakulnak a dolgok. Annyiszor belegondoltam már, hogy milyen érzés lehet először meglátni a 2 csíkot a teszten?! Egyedül végezzem el és "ünnepélyes" keretek között osszam meg a férjemmel? Vagy vele együtt izguljuk át a várakozás perceit? Mindegy is ez most az én helyzetemben! Ráérek még ezen agyalni!!

33. ciklusnap

Ebben az évben idáig a 31-32. napra megjött a menstruációm. Ma a 33. ciklusnapnál tartok! Nem, nem teszteltem még!! Nem merek!!  Volt már egy párszor pofáraesés, mert előfordult, hogy a 38. napra jött meg. Próbálok türelmes lenni és tudom egy teszttel azonnal kiderülne minden, de inkább leszek még egy kicsit bizonytalan, mint hogy negatív teszttel minden remény szerte foszoljon. Az is lehet, hogy az IR-re szedett gyógyszeremből sajnos ki kellett hagynom pár szemet, mert elfogyott és nem jött meg még az új recept és ez bezavart, vagy az előző hónapokban szedett homeós cseppek rövidítették le akkor a ciklust - szóval nem tudom mi az oka.
Bizakodom, de nem érzem azt, hogy terhes lennék. Figyelem a testem, a reakcióim, de minden a régi, nem veszek észre semmi változást.

29. ciklusnap

Ma van a ciklusom 29. napja. Ha nem tudnám, hogy rendszerint a 32-33-35. napon jön meg és a férjemnek meddőségi gondjai vannak, akkor most nagyon izgulnék, hogy késik... Így jelen helyzetünkben nincs nagyon miért. Bár azért hazudnék, ha nem reménykednék, hogy egy kis kósza spermium jókor volt jó helyen.
Érdekes módon, amikor abbahagytuk a védekezést (fogamzásgátlót már jó régen nem szedek, óvszert használtunk - a fene tudta, hogy szegény uram vak tölténnyel lövöldöz), akkor mindez részemről talán a társadalmi konvekciók miatt történt (sok-sok éve együtt vagyunk, mert első szerelem a miénk - mire várjunk még?; egyre több helyen potyogtatott a gólya stb.). Akkor még nem éreztem, hogy annyira szeretnék gyermeket, azzal tisztában voltam, hogy nem lesz könnyű a teherbeesés a PCOS miatt és időbe telhet, de most már a szívem vágyakozik utána. Talán ez a megpróbáltatás sem véletlen!

Bejegyzés

Hétvégén volt a barátnőm esküvője. Barátságunk általános iskola óta tart - bár volt 1-2 év amikor egy kicsit elvesztettük egymást szem előtt, de aztán újra kerestük egymás társaságát. Sajnos az ország 2 távoli felén lakunk és ritkán találkozunk, a technika vívmányainak köszönhetően tartjuk a kapcsolatot. Soha-soha nem volt köztünk veszekedés, harag. Neki már van egy kis királylánya és nemsokára megszületik a királyfi is. Gyönyörű menyasszony volt és tiszta szívemből örülök a boldogságának!!

Tegnap fejeztem be Harmat Anett: Gólyára várva c. könyvét. Egyszerű és igaz történet - a teherbeesés nehézségeiről ír. Túl voltak több inszemináción, 2 lombikon és több évnyi sikertelenség után sikerült a bébi - spontán. Engem az ilyen történetek fel tudnak tölteni és bizodalmat adnak.

Egyébként nem tudom melyik jobb helyzet: ha valakit egészségesnek titulálnak és megmagyarázhatatlan okokból nem sikerül a terhesség, vagy ha valakinél problémát diagnosztizálnak. Az első esetben talán minden hónapban van mire várni és bízni, az utóbbinál pedig hinni abban, hogy a kezelés után nem lesznek már akadályok.Ami mindkét esetben nélkülözhetetlen az a hit! 

Csütörtökön megjártuk Szegedet, nem kaptunk túl sok biztató eredményt: újabb baktérium tenyészett ki, újabb 10 napos kezelés, aztán 5 nap szünet után kontroll, aztán megint 2 hét várakozás... áhhhh! Bár már nem ez volt az első alkalmunk az ambulancián, mégis mindig meglepődve tapasztalom, hogy mennyien küzdenek egy kisdedért!! :(

Tavaly jelentkeztem kiegészítő egyetemi (levelező) képzésre, bízva abban, hogy hipp-hopp jön a baba, aztán (mivel rengeteg a munkahelyemen az adminisztráció, így tisztában voltam azzal, hogy munka+tanulás egyszerre nem megy) vígan elvégzem a babavárás időszaka alatt az 1. évet, a 2.-at meg amikor a baba mellett az idő engedné. Hol tartok most? Baba sehol, munkám halmozódik, szabadság nuku...

Valami elkezdődött...

A nőgyógyász jó fej volt, próbált egy kis lelket önteni belénk és biztatni, hogy nincs szükség a világvége hangulatra. Pedig én úgy éreztem, hogy mindennek vége, semmi értelme az életünknek. Aztán persze az idő egy kicsit enyhített a fájdalmon, de el nem mulasztotta. 

A nőgyógyász adott beutalót andrológiára, így Szegeden kötöttünk ki. Első alkalommal mintavétel, vérvétel volt a páromnak, 2 hét múlva mehettünk az eredményért. Gyulladást találtak az "anyagban", így 14 napos kezelés után újabb mintaadás történt és UH vizsgálat, ahol semmi szervi eltérés nem tapasztaltak. Ismét 2 hetet várnunk kellett (1,5 óra múlva már van eredmény, igazán nem értem miért kell ennyi időnek eltelni?!), így holnap megyünk az újabb eredményért. Remélem javultak az értékek!

Meddőség

Mint, ahogy már írtam is, én PCOS vagyok. Decemberben voltam rákszűrésen, amikor is a dokinak megemlítettem, hogy az én problémám kezelve van, nem védekezünk és még nem sikerült teherbe esni. Segítőkész volt, abban maradtunk, hogy negatív citológiai lelet után a férjem kivizsgálásával kezdené a történetet, mert az gazdaságosabb és viszonylag rövid időn belül megvan. Aztán nem sokáig jutottunk... A párom nem hadakozott ellene, szó nélkül alávetette magát a vizsgálatnak. Egyikőnkben sem merült fel az a gondolat, hogy bármi probléma lehet az ő részéről. A minta leadása után kb. 1,5 órával megkaptuk az eredményt a dokinőtől, a mai egészségügyi ellátásokhoz híven a folyosón a kezünkbe nyomták, egy félvállról odadobott kérdéssel együtt, hogy "Akkor most mihez kezdenek?". Hirtelen azt sem tudtuk mire kíváncsi és miért kérdezi. A kíváncsi tekintetek elől arrébb állva vetettünk pillantást a papírra, amelyen ez állt nagybetűkkel: "FÉRFI MEDDŐSÉG"! Hát, aki ezt átélte, annak nem kell leírnom, hogy mit éreztem/tünk. Sokként ért!! Ráadásul én mentem vissza azonnal a munkahelyemre, a párom haza, mert délutánra ment dolgozni. Napokig észhez sem tértem, fapofával végigdolgoztam a munkaidőm, de teljesen máshol jártak a gondolataim.Tele voltunk kérdésekkel, fájdalommal, bizonytalansággal, félelemmel...