Hétvégén volt a barátnőm esküvője. Barátságunk általános iskola óta tart - bár volt 1-2 év amikor egy kicsit elvesztettük egymást szem előtt, de aztán újra kerestük egymás társaságát. Sajnos
az ország 2 távoli felén lakunk és ritkán találkozunk, a technika vívmányainak
köszönhetően tartjuk a kapcsolatot. Soha-soha nem volt köztünk veszekedés, harag. Neki már van egy kis királylánya és
nemsokára megszületik a királyfi is. Gyönyörű menyasszony volt és tiszta
szívemből örülök a boldogságának!!
Tegnap fejeztem be Harmat Anett: Gólyára várva c. könyvét. Egyszerű és
igaz történet - a teherbeesés nehézségeiről ír. Túl voltak több
inszemináción, 2 lombikon és több évnyi sikertelenség után sikerült a
bébi - spontán. Engem az ilyen történetek fel tudnak tölteni és bizodalmat
adnak.
Egyébként nem tudom melyik jobb helyzet: ha valakit egészségesnek titulálnak és megmagyarázhatatlan okokból nem sikerül a terhesség, vagy ha valakinél problémát diagnosztizálnak. Az első esetben talán minden hónapban van mire várni és bízni, az utóbbinál pedig hinni abban, hogy a kezelés után nem lesznek már akadályok.Ami mindkét esetben nélkülözhetetlen az a hit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése